HTML

yerena blogja

Jelenetek az életemből,gondolatok,amiket őszintén leírhatok...be nem gyógyult sebekről...és ringató rezdülésekről...

Friss topikok

  • progresstewie: igen,ezt ismerem,mostmár nekem is van indamailem is,a címem stewie stb. a nickem-progresstewie (2011.09.02. 11:54) Nem múlt el emléked...
  • szaboredony: Ez szép! ---------------------------------- www.szabo-redony.hu/ (2011.01.28. 12:59) Ilyen vagyok...
  • vendetta: Soha nem láttunk elesettnek. Ne fájjon semmi sem, Te többre vagy hívatott, mint Mozart, meg Rumcáj... (2010.06.05. 01:26) Mankó nélkül...
  • Olyan mint Te...: Csodálatos.... Boldog lehet az az ember akit ennyire szeretnek... (2009.05.11. 11:16)
  • vendetta: Ez nem egy életérzés, ez egy MŰ!!! Nem is tudom, azaz nem jut eszembe az a költő, mely ilyen életé... (2009.03.31. 23:29) Jelenetek...az életemből?

Linkblog

2011.09.17. 23:04 yerena

Gondoltam arra

hogy végül is az én blogom,és bármit leírhatok.

Talán éppen azt is,hogy Mózes ma 13 éves,és amikor született az apja épp egy egy másik hölgy kegyeit-vagy ki tudja mit rajta-kereste.Na és miért kellene ezt elfelejtenem még annak ellenére is,hogy "szeretve vagyok".Ubi tu Gaius....egy kis papír volt naptáramra tűzve,mikor ma reggel a polcra néztem.Igen,szeretlek András én is.Mondtam is Neked Te vagy az egyetlen és nagyon az egyetlen kivétel...a világon...és a szívemben...

Utána arra gondoltam,mégis elégedett lehetek,mert hiába viselt meg az "élet" én mégis szeretek élni.Andrással tuti.Ha beteg is vagyok néha-néha.

 

 

Szólj hozzá!


2011.08.30. 22:25 yerena

Nem múlt el emléked...

Szikrázó hóesésről álmodtam-

Láttalak,

jöttél felém arcodhoz simuló

sapkában

és szemüvegeden cseppekké

változtak

a hópelyhek.

 

Kéken és szelíden

néztél felém,

bár látni

már

nem engem

akartál...

 

...én mégis

mélyen szemedbe néztem

és úsztam

tengerszín színében

feléd,

kerestem naplementét

bár tudtam

nem nekem

hozta el

az alkony...

 

...mégis megtaláltalak.

 

Álmos szemeid

ott lapultak

a párás üvegek alatt.

1 komment


2010.11.06. 01:02 yerena

Ilyen vagyok...

Ilyen vagyok,igen-

a redőnyök között szűrődő fényben

már nem fáj semmi sem,

és azt sem bánom,

ha nem vagy mellettem-

 

Igen,ilyen vagyok-

nem beszélgetek,ha nem akarok,

én így tudok szeretni

hangtalanul,csendesen

akkor is,ha nem vagy mellettem-

 

1 komment


2010.10.12. 00:00 yerena

nem

tudok

írni

már

és

nem

is

akarok

életem

életedbe

"belefagyott"

 

 

 

 

Szólj hozzá!


2010.09.12. 01:45 yerena

Ez a hűvös este.../virágének/

Ez a hűvös este ma kedvem kereste

nekem ragasztott sok

csillagot az égre.

Nekem élesztett fel hervadó virágot

nem tudhatta,én már

zúzmarákat látok.

Ez a hűvös este mégis melengetett,

kézen fogott gyorsan

és el is engedett.

Érezte holnap már nem leszek a társa

magamnak születtem

erre a világra...

 

 

Szólj hozzá!


2010.09.07. 00:23 yerena

Jézus és én...

Na "mitadisten" Ismét beletaláltam versesdobozomba:),és épp nem a legújabb macskánk aludt benne-merthogy minden eddigi macskánk megtalálta fekhelyül-de ez a "mostani" úgy rendezte át az írásokat,hogy kezembe akadt néhány,úgymond vallásos kézirat.Mikor írhattam,nem tudom,de azért sejtem...

Istenem,te adtál életet

s te vetted el,mitől szenvedek

és te adsz még nekem éveket,

hogy végre majd hozzád elérjek.

Istenem,te vagy kit szeretek

s te vagy ki soha el nem temet.

Bízhatsz,hogy szívedhez elérjek,

általad kapjam meg szívemet.

Istenem annyira szeretlek,

kiöntöm neked a lelkemet.

Nélküled élnem már nem lehet,

te vezérelsz most engemet.

 

Vasárnap délelőtti vallási összejövetelre merem ajánlani az ATV-n:)

 

és még egy rövid gondolat:

 

Áldott vagy,

ha enni,inni adsz,

Áldott vagy,

ha éjjel elringatsz.

Áldott vagy,

ha magamra hagysz

és akkor is áldlak,

ha mellettem maradsz...

 

Az elmúlt időkben nem tudtam igazán írni,mert annyira nem voltam sem jól,sem rosszul,hogy az ihlet "megszálljon",de az biztos ezernyi gondolat és "meg nem írott verssor" vár rám...

 

Szólj hozzá!


2010.09.06. 23:37 yerena

Laura

Eldöntöttem,visszatérek kicsit "írásaim közé",kezdeném vagy talán folytatnám egy tegnapi rövid történettel,mikor is Márti BESZÓLT Laurának.Mint általában,Laura reggeltől estig beszél-kérdez-érdeklődik-magyaráz,és főként hétvégén,mikor is szeretnénk kissé lazábbra és csendesebbre szervezni időtöltést.Tegnap ,úgy éjfél előtt,mikor már végképp aludni sem tudtunk Laura "eszmefuttatásaitól",Márti közölte vele,hogy -ez már idegesíti-mire Laura válaszolt;miszerint őt is idegesíti,de sajnos nem tud mit tenni...

Szólj hozzá!


2010.05.23. 01:53 yerena

Hiányzik még...

Hiányzik még egy vers életemből,

talán az utolsó,hogy elmondjam Neked

mennyire szeretlek nap nap után,

mikor megfáradt szívem,és testem

nyugovóra tér,és visszakapom tőled,

ami kimaradt,és még belefér

kemény életem szelíd oltalmába.

Hogyan mondhatnám szépen

és szelíden,hogy szavaim

biztosan megértsd,

férfi még nem született,

ki ennyire hozzám ért,

és átemelt a vöröslő nap ívén,

majd gyengéden álomba ringatott,

és szeretett nagyon,

és tudom,még akkor is szeret majd,

ha testem egyszer elhagyom...

 

 

 

Szólj hozzá!


2010.05.22. 22:53 yerena

Mankó nélkül...

Szóval mióta elestem,és nem hittem volna,hogy még tudok mankó nélkül útra kelni,kellemes csalódás ért az elmúlt heteket tekintve.Mint utóbb kiderült,sikerült úgy elesnem,hogy a csípőm olyan "kellemes" helyzetbe került,azóta nem fáj.Nem tudom meddig tart ez az állapot,de igyekszem kihasználni és örülni.Jaaaa...közben "blogírás" közben "megtalált" András,úgyhogy mennem kell:)Milyen jó,hogy nem fáj a csípőm....:)

1 komment


2010.05.22. 22:36 yerena

Rövidujjú nadrág...

 Először is ott kezdeném,hogy Márti Visegrádon "osztálykirándul",Mózes "családlátogatáson" Kunszentmártonban,Laura "máralszikésnemcsacsog",András "meccsetnéz"...szóval "ittülökalaptopelőtt".Gyorsan elmesélem,hogy Laurának küldött Márti-aki egy másik Márti,és Németországban lakik-bájos ruhákat,és rögtön fel is próbált Laura egy szoknyát.Nézegette magát a tükörben,pörgött egyet-kettőt,és megjegyezte.Milyen szép ez a "rövidujjú nadrág:)

 

Kezdek egy új bejegyzést,mert ezt a történetet nem szeretném úgymond "magammal" terhelni:)

Szólj hozzá!


2010.05.12. 21:53 yerena

Egyszercsak...

Egyszercsak valami megszakadt-

nem tudok szavakra szavakat.

egyszercsak valakit szeretek-

félek,a boldogság eltemet.

 

Egyszercsak valami elveszett-

mit kulcs-csomót hiába keresek.

egyszercsak teljesült az álmom-

velem van,de mégsem találom...

 


 

 

Szólj hozzá!


2010.03.20. 00:51 yerena

Elestem...

...pedig soha nem gondoltam volna,hogy velem is megeshet...

Egy héttel ezelőtt történt,vagyis múlt héten csütörtökön öt óra tájban,amikor is elindultam elszántan egy csomaggal a postára.Kiléptem az ajtón,és nem vettem számításba,hogy esett még némi hó és a terasz,amin át akartam kelni fölöttébb csúszott.Az első lépés után éreztem,hogy nem kerülhetem el az esést,és azt is tudtam,hogy a jobb csípőm lesz szenvedő alanya az atrakciónak.Elterültem,és segítségért kiálltottam.Először Mózes szaladt ki zokniban,majd utána a többiek.Nagynehezen bevonszoltak,de már akkor éreztem "ennek fele sem tréfa",mert iszonyatos fájdalmaim voltak.Felhívtam régi kedves barátnőmet,aki nemrég hasonló módon "megjárta",és a tünetekből következtetve...mentőt hívtunk.A fájdalom akkorra már olyan méreteket öltött,hogy azt sem bántam volna,ha mindjárt elaltatnak és protézissel a csípőmben megújulva térek vissza hajlékomba.Márti ült be velem a mentőbe,és nagyon sajnáltam,hogy egy szem szülőanyját ilyen megviselt állapotban látja,de hát nem volt mit tenni.A kórházban megállapították,hogy ez a láb-vagyis csípő-már semmiképp nem az aminek lennie kéne,de én dacoltam a "sorssal",hogy majd kialakul egyszercsak,így az éjszakát nagy kínok között itthon töltöttem.Öt nehéz nap után,mégiscsak örvendetes,hogy ma már elfelejtettem hol hagytam a mankót,na mert annyi dolgom volt...és olyan szépen sütött a nap...és főzni is kellet...mert volt még egy kis határidős munkám is:)...meg Lauráért szerettem volna én is bemenni az oviba,mert olyan jó amikor örül nekem...

Szólj hozzá!


2010.03.08. 17:09 yerena

Piros fürdőruha...

Az éjjel azt álmodtam,piros fürdőruhában sétálgattam,és nagyon jól éreztem magam makulátlan alakom miatt:)

Mikor felébredtem óriási csalódással kellett szembenéznem...nincs piros fürdőruhám,és bizony már az alkatom sem a régi:(

:)

Szólj hozzá!


2010.02.13. 23:18 yerena

Február 13...

Ma nagyon boldog voltam...vagyis vagyok.Kezdem a tegnap estével,mikor is Mártival "nem voltunk álmosak",és kissé belehúztunk az éjszakába.Bár tudtuk,hogy másnap nagy nap igérkezik,ugyanis Laura névadójára készültünk.Éjjel két órakor meg is beszéltük,hogy nyugovóra térünk.Ma reggel a "mégsemkellettvolnabulizni" érzések után,kissé sajgó fejjel hamar összekaptuk magunkat-na és persze Laurát-és vártuk a vendégeket.Pálma és Imi,a keresztszülők érkeztek először,majd Anyu és Henrik.A városházi ceremónia után ettünk-ittunk és ennyi a történet...de ami a szívünkben született,felejthetetlen...

...mert nem múlik el nap már soha többé,hogy ne gondoljak a mai napra...február 13...:):):):)

Szólj hozzá!


2010.02.08. 01:21 yerena

Meggyógyultam...

...legalább is már kezdek reménykedni,mivel ma az elmúlt napokhoz képest fölöttébb jól éreztem magam...

Az egész-nagyjából három héttel ezelőtt-egy egyszerű megfázásnak tűnt.Egy hét után már kezdtem kissé aggódni,mert a köhögési rohamoktól nemhogy én,de a közelemben alvó családtagjaim sem tudtak aludni.Gondoltam,még egy-két nap és biztosan kutya bajom sem lesz,mikor is kínzó hátfájás kezdett gyötörni,és annyira fájt a torkom,hogy még a sört is a mikróban kellett melegíteni,hogy bele tudjak kortyolni...:)Na,ennek már fele sem tréfa,talán mégiscsak keresnem kellene egy szakembert,aki ellátna tanácsokkal egészségem érdekében-gondoltam-de rögtön meg is vígasztaltam magam.Fölösleges orvoshoz menni,hiszen ott az ember "mindenfélét összeszed".Hasonló gondolatokkal néztem elébe az elkövetkezendő éjszakáknak,mikor is az egyik reggel ijesztően magas lázzal ébredtem fel.Belegondolva az elmúlt hetek tömegkommunikációs eszközeiből áramló hírekre az influenzát illetően,elkezdtem számot vetni eddigi életemmel,és a takaró alatt vacogva vártam a sors rendeltetését,mikor hirtelen Laura elkezdett ugrálni a hátamon,Márti és Mózes elkezdte a konyhában a szokásos reggeli "eszmecserét",miközben Henrik felhívott,és megkérdezte mellette állnék-e,ha ma "véletlen" nem menne be a suliba.Közben András már ott állt az ágy mellett egy nagy adag lázcsillapítóval,de már nem volt rá szükség...

Hirtelen meggyógyultam...volt más választásom???

Szólj hozzá!


2010.02.01. 22:51 yerena

Főiskola...

Barátnőmmel Pálmával elhatároztuk,hogy főiskolára jelentkezünk.Eddig rendben is van,csak meg kell keresni a megfelelő tanintézményt,ahol talán mi is tudunk érvényesülni.Pálma talált is egy iskolát,ami mindkettőnknek útba esik,és talán a feltételek sem annyira korlátozottak.Miután a neten végigböngésztük a tanszakokat,a tanítóképzés mellett döntöttünk.Mikor,ha most nem...Hosszas töprengés után felhívtam a tanulmányi osztályt,és érdeklődtem a felvétel lehetőségéről.Készségesen közölte a hölgy,hogy csak alkalmassági vizsgát kell tennünk,ami magában foglalja a testi alkalmasságot is.Rögtön meg is kérdeztem,gondolom a csípőficam nem akadály,hiszen ezen aztán nem sok múlhat,hiszen a leendő diákokat tudásunkkal és nem fizikai kapacitásunkkal kell okítani.Az illető hölgy rögtön hívta egy "kollégáját",mivel ő bizony erre nem tud választ adni.Miután a harmadik "illetékessel" sikerült eszmét cserélnem,bizony tudomásomra juttatta, a csíőficammal bizony ne is próbálkozzunk,mert az kizáró tényező.(hozzáteszem,sajnos mindketten így születtünk)Végül mégis megkérdeztem,van olyan képzés,ahol nincsenek hasonló "kizáró okok",de nem kaptam megnyugtató választ...

A főiskola honlapja hosszasan tagolja a mozgássérültek és a fogyatékkal élők esélyegyenlőségét,valamint a megkülönböztetés nélküli érvényesülését a hallgatók között.

Nem akartam vitába szállni,úgysem értették volna,miről beszélek...

 

Szólj hozzá!


2010.01.04. 22:39 yerena

A várva várt macska...

Különleges dolog történt ma velünk.Épp egy hírdetést írtam,miszerint cicát szeretnénk.Alighogy sikerült elküldenem,szólt Henrik,hogy macskanyávogást hall a garázsban.Azonnal lerohantunk,és egy nyakörves jószágot pillantottunk meg a dobozok között.Kezembe vettem és eldöntöttem ő lesz a mi macskánk.Alighogy elindultam vele,rögtön végighasította a hátam,mivel észrevette Lettit a kutyát.Végül mégis sikerült behoznom a lakásba.Első útja az asztalra vezetett,és mitsem törődve belekóstolt a gőzőlgő levesbe.Ekkor még megbeszéltük,kis jóindulattal talán még nevelhető és tisztes polgári macskát faragunk belőle.Ő viszont a következő mozdulattal "megtámadta" a legszebb növényt a lakásban és előszeretettel lerágcsálta a leveleit.Már erősen meditálni kezdtünk a "macskanevelésről",mikor is hirtelen bemászott az ágy alá és annak rendje-módja szerint elvégezte a dolgát.Ekkor mindannyian egyetértve rájöttünk,ez nem a mi macskánk és valaki már bizonyára nagyon hazavárja...:)

Szólj hozzá!


2010.01.04. 22:37 yerena

Épp ideje...

Épp ideje,hogy írjak néhány sort.Fájdalmasan ért véget az év régi barátom halála miatt,amit talán nem is lehet kiheverni valójában.Bár megfogadtam nem írok róla,és szelíden őrzöm emlékét,de hát mégis...hosszú évek emlékeivel kellett megküzdenem,melyek csak özönlöttek a hír halltán.Most is belémhasít az érzés,és még méltó búcsút sem vehettünk Tőle néhányan,akik a régmúlt megmásíthatatlan tiszta erkölcseivel szerettük Őt.Egyszer talán lesz annyi erőm,hogy megnézzek néhány régi felvételt a hangversenyekről,ahol együtt zenéltünk,és a régi bulikról...Hajni,Edina,Kati,Tibi....Dugó,Dínó...és a többiek...

Szólj hozzá!


2009.12.05. 00:33 yerena

Mégis...

Mégis írnom kell Hozzád

bár próbáltam elrejteni

bánatom.

De már látom

és érzem,

hogy ugyanúgy nem

élhetem életem

és ugyanúgy

nem jönnek

a holnapok.

Mit mondhattam volna még,

amit már soha el nem

mondhatok,

és mit mondhattál

volna még nekem...

Elveszett koszorúk

között ballagok,

amíg csak

tart az életem,

Azt hittem

nem hiányzol már,

de nélküled

rájöttem

Tévedtem.

Most csak a fejem fáj

visszafolytott könnyeimtől,

és még most sem hiszem,

hogy nélküled kell

élnem életem

tovább,

s a megkopott

kották között

a távolból nézem

csak a zongorát.

Mit mondhatnék még,

hiszen már szólni

sem tudok...

ezernyi sebből

vérezve

hiába várom a holnapot...

Szólj hozzá!


2009.11.17. 00:26 yerena

Csak állok szótlanul...

Csak állok szótlanul

szavaid előtt,

és már nincs erőm

fejet hajtani akaratodnak.

Nem szólnak zenék

és nem repülnek

az éterben

egymáshoz lágyan,

szelíden szóló szavak.

Egyedül maradtam hát,

de a magányban

rejtőzhet még ezernyi

apró varázs

és csillagok,fények,

de amikor feléjük nézek,

csak megfáradt arcod látom

a horizonton,

miközben arról álmodom,

hogy karjaidban

a lábam lógatom,

s közben

Chopin-t hallgatom.

Miféle varázs lenne

ha nem rejtőzködnél benne

álmaimban,

és csak rég elkorhadt

zongorám siratva

bámulnék az égre!

Mégis,

valami elszakadt életünkben...

 

Te az enyémben,

vagy

én a tiédben?

 

 

 

 

Szólj hozzá!


2009.11.09. 23:24 yerena

Elhatározás...

Ma elhatároztuk,hogy mindenki lefekszik legkésőbb kilenc órakor,mert az már tarthatatlan,hogy milyen nehezen lehelünk lelket egymásba reggelente...

...hogy-hogy nem,az imént találkoztam Mártival a konyhában,miközben Mózes lépteit hallom a szobájából...és Laura "jóvoltából" a "Vakond nadrágja" már legalább harmadjára indul el a TV-ben.Hát úgy tűnik,mégis holnapra kell halasztani az esti csendes pihenőt,mivel még az én szemeimre sem jön álom,pedig egy órával ezelőtt már igencsak az ágyba kívánkoztam.

Közben eltelt az idő "verskereséssel" és mivel már a család "nagyrészét" elnyomta az álom,András segítségével /aki már a vőlegényem de egyszer már leesett a gyűrű az ujjárol és egyszer már én is elveszítettem de "meglett" mert túl nagyott vettünk de csak ekkora volt a boltban/...szóval cenzúráztunk néhány verset.Azt mondta,ha már egyszer megírtam akkor miért ne publikáljam:)

 

Forró az éjszaka

 

Ha nem jössz el

én akkor is várlak

Ilyen hülyén

múlik el az élet

Régen ölelt karjaimba zárlak

Szívemben egy vörös bárány béget

 

Ha nem jössz el

én akkor is várlak

mert vak tyúk is

találhat még szemet

Testemből az ártatlanság árad

Szemen szedett hazugság az élet

 

Ha nem jössz el

én akkor is várlak

Reggel gyere

akkor már nem alszom

Szedd csokorba az útszéli fákat

Add nekem és akkor nem haragszom!

 

 

 

 

 

 

 

 

Szólj hozzá!


2009.10.29. 01:43 yerena

Egy másik vers

...hát a "balatoni" vers még várat magára,kedves Etelka,mert újabban sajna nincs időm "ihleni".Na nem mintha a tehetségem hagyott volna alább,de mire elmerengenék csendes magányomban,kénytelen vagyok szembesülni családom "terjedelmével",s bizony még azzal is,hogy általában nem a tyúkokkal térnek nyugovóra...sőt:)Most,miután mindenkit elnyomott az álom /meggyőződésem szerint,sőt egy-egy horkolás is beszűrődik,amit nem nyom el az utca zaja/hát itt vagyok,és bizony addig nem mozdulok innen,míg nem találok egy verset a régmúlt időkből...

...magam is meglepődtem e néhány soron,ami talán huszonöt évvel ezelőtt került a papírlapra...

 

Szeretlek Téged.

Öröm ötvözi mindíg

érkezésed,

s mikor már

semmit sem ér

az élet,

ősz hajszálaimba

rejtőznek az

évek,

én egyre jobban

Szeretlek Téged

akkor is,

ha  néha majd

megremeg kezed,

és egyre

nehezebben

keresed az emlékeidet.

Szólj hozzá!


2009.10.20. 23:21 yerena

Manapság...

Valóban régen írtam,de történt egy kis baleset.Na nem velünk,hanem sajnos véletlen "megöntöztem" a klaviatúrát...és nem a zongorán...Szóval javítani kellett a laptopot,így jónéhány estét társasjátékozással töltöttünk./Laura nagy örömére/

Az elmúlt hetek munkával teltek el,mint általában a mindennapok.Viszont ma "véletlen" láttam a Balatont,sőt még hattyúkat és sirályokat is a parton...

Történt úgy,hogy Székesfehérvárra szólított a "kötelesség".Tegnap este gyorsan megbeszéltük Mártival,hogy talán velünk jöhetne,neki sem árt egy kis kaland,és különben is egy napot kibír az iskola nélküle...Hajnali fél ötkor először az én telefonom ébresztett,amit legszívesebben a pokolba kívántam volna,dehát nem volt mit tenni felkeltünk és lassan útnak indultunk.Különös érzés volt elindulni az ébredő városból,de nem sokáig tudtam figyelni az elsuhanó fényeket,mert az autó hamar elringatott.Mikor feleszméltem,már Székesfehérvár utcáin kanyarogtunk és Márti csacsogását hallottam.Az volt az első kérdésem,ha már eddig eljutottunk,és elintézünk mindent,nem mehetnénk-e tovább Siófok felé?Hiszen még soha nem láttuk az "Őszi-Balatont".Mind a hárman rábólintottunk,és rögtön éreztem,hogy máris magával ragadott az ihlet egy vers erejéig.Elképzeltem a kihalt partot,a párát a víz fölött,és a "vízáztatta" nyálkás köveket a moszatok között...csak a hattyúra nem gondoltam,ami egy rút kiskacsa mellett úszott...

Na,de mégis talán megszületik a vers,csak még alszom rá egyet...:)

Szólj hozzá!


2009.09.16. 22:41 yerena

Szerda este

A konyhában ülök és épp most szóltam Laurának,hogy aludni kellene már,mire közölte velem,hogy szeretne repülni még egy kört...Közben jött Márti.Az előbb a rádióból szűrődő zene összekeveredett az emeletről sodródó klarinét-hangokkal és a harmónia ellepte a konyhát.Márti gyakorolt...de hát már itt ül velem szemben,de közben is Laura kijött a szobából kezében egy babával,ami összeöltögetett barna cérnával,és szeretné,ha kibontanám./vudubaba?/Talán kezdem érteni miért akart még elalvás előtt repülni egy kört...

Márti közben visszatért hangszeréhez,így inkább megosztanék egy élményt a mai közvéleménykutatásról./Mózes is megjelent torkát fájlalva,de még nem jöttem rá,hogy azért panaszkodik-e,mert a legjobb barátjának is fáj,és ő a héten nem megy iskolába/

Visszatérve,ma többek között egy távoli tanyára vezetett az utam,ahol a kérdőívet ismerve legalább egy órát kellett eltöltenem.A kapunál rögtön egy tekintélyes kutya fogadott,nyomában a gazdájával,aki közölte,hogy ez egy nagyon jámbor jószág és nincs mitől tartanom.Mikor beléptem a kutya rögtön a nyakamba ugrott,de mivel a munka az első,összeszedtem minden bátorságom és bátran követtem interjúalanyom lépteit.Leültünk egy kopott kanapéra,és belémhasított a tudat,nem lesz könnyű dolgom,mert a kutya mindenáron az ölembe akart ülni.A gazdája hiába próbálta rendre utasítani,így hát közöltem,engem egyáltalán nem zavar,csak mielőbb kezdjük el az eszmecserét,mivel nagyon sietek tovább.Végül szerencsésen végére értünk a kérdéseknek,de az egy órából kettő lett,merthogy a bal kezem végig könyékig a kutya szájában volt...

Mégiscsak megvan a szépsége a közvéleménykutatásnak:)

 

ve

Szólj hozzá!


2009.09.04. 23:02 yerena

Madártej

Ma megtörtént a végleges beíratkozás a zeneiskolába.Vagyis inkább ott kezdeném,hogy tegnap csodálatos zenei élményben lehetett részünk az évnyitón,és nagyon büszke voltam Laurára,aki tátott szájjal és füllel hallgatta végig a közel másfél órás műsort.Persze rögtön elképzeltem őt majdan a színpadon hegedűvel a kezében...

De lépjünk előre a mai napra,ami mellesleg igen hosszúra nyúlt,de erről majd később...Szóval délután elindultunk az iskolába,hogy megismerjük Márti klarinét-,Mózes zongoratanárát.Miután Mózesnek sikerült kiválasztani az időpontot és megmutatta a tanárnő a kottát,amire szüksége van,különös érzésem támadt:Milyen jó így kívülről figyelni az eseményeket teljes "inkognitóban"...A klarinétóra "megtalálásáról" egy "harrypotter"-történet jutott eszünkbe,de ez majd a jövőben "A kitört ceruza hegye" címen egy külön történetet képez majd.Az események közben Mózes megszomjazott,de mivel a madártejet mandarinitalnak olvasta,még szomjasabb lett,így gyorsan távoztunk.Utána elmentünk Lauráért az óvodába,és nagyon örültünk a dicséretnek,miszerint "minden óvónő ilyen gyereket szeretne"/mégis csak az én lányom/.

Annyi történt még,hogy Laurát elvittük Kunszentmártonba,mert már hiányolták a nagyszülők.Visszafelé lementünk a Körös-partra,ahol is régi szép emlékek jutottak eszembe,de mivel hosszú volt az út,nem volt más választásom,mint eltűnni a fák között a bokorban...és talán senki nem volt a közelben...és nem leszek a "volt kunszenti celebmami":):):)

Szólj hozzá!


süti beállítások módosítása