Valóban régen írtam,de történt egy kis baleset.Na nem velünk,hanem sajnos véletlen "megöntöztem" a klaviatúrát...és nem a zongorán...Szóval javítani kellett a laptopot,így jónéhány estét társasjátékozással töltöttünk./Laura nagy örömére/
Az elmúlt hetek munkával teltek el,mint általában a mindennapok.Viszont ma "véletlen" láttam a Balatont,sőt még hattyúkat és sirályokat is a parton...
Történt úgy,hogy Székesfehérvárra szólított a "kötelesség".Tegnap este gyorsan megbeszéltük Mártival,hogy talán velünk jöhetne,neki sem árt egy kis kaland,és különben is egy napot kibír az iskola nélküle...Hajnali fél ötkor először az én telefonom ébresztett,amit legszívesebben a pokolba kívántam volna,dehát nem volt mit tenni felkeltünk és lassan útnak indultunk.Különös érzés volt elindulni az ébredő városból,de nem sokáig tudtam figyelni az elsuhanó fényeket,mert az autó hamar elringatott.Mikor feleszméltem,már Székesfehérvár utcáin kanyarogtunk és Márti csacsogását hallottam.Az volt az első kérdésem,ha már eddig eljutottunk,és elintézünk mindent,nem mehetnénk-e tovább Siófok felé?Hiszen még soha nem láttuk az "Őszi-Balatont".Mind a hárman rábólintottunk,és rögtön éreztem,hogy máris magával ragadott az ihlet egy vers erejéig.Elképzeltem a kihalt partot,a párát a víz fölött,és a "vízáztatta" nyálkás köveket a moszatok között...csak a hattyúra nem gondoltam,ami egy rút kiskacsa mellett úszott...
Na,de mégis talán megszületik a vers,csak még alszom rá egyet...:)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.