Hiányzik még egy vers életemből,
talán az utolsó,hogy elmondjam Neked
mennyire szeretlek nap nap után,
mikor megfáradt szívem,és testem
nyugovóra tér,és visszakapom tőled,
ami kimaradt,és még belefér
kemény életem szelíd oltalmába.
Hogyan mondhatnám szépen
és szelíden,hogy szavaim
biztosan megértsd,
férfi még nem született,
ki ennyire hozzám ért,
és átemelt a vöröslő nap ívén,
majd gyengéden álomba ringatott,
és szeretett nagyon,
és tudom,még akkor is szeret majd,
ha testem egyszer elhagyom...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.