Ma nagyon boldog voltam...vagyis vagyok.Kezdem a tegnap estével,mikor is Mártival "nem voltunk álmosak",és kissé belehúztunk az éjszakába.Bár tudtuk,hogy másnap nagy nap igérkezik,ugyanis Laura névadójára készültünk.Éjjel két órakor meg is beszéltük,hogy nyugovóra térünk.Ma reggel a "mégsemkellettvolnabulizni" érzések után,kissé sajgó fejjel hamar összekaptuk magunkat-na és persze Laurát-és vártuk a vendégeket.Pálma és Imi,a keresztszülők érkeztek először,majd Anyu és Henrik.A városházi ceremónia után ettünk-ittunk és ennyi a történet...de ami a szívünkben született,felejthetetlen...
...mert nem múlik el nap már soha többé,hogy ne gondoljak a mai napra...február 13...:):):):)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.