...legalább is már kezdek reménykedni,mivel ma az elmúlt napokhoz képest fölöttébb jól éreztem magam...
Az egész-nagyjából három héttel ezelőtt-egy egyszerű megfázásnak tűnt.Egy hét után már kezdtem kissé aggódni,mert a köhögési rohamoktól nemhogy én,de a közelemben alvó családtagjaim sem tudtak aludni.Gondoltam,még egy-két nap és biztosan kutya bajom sem lesz,mikor is kínzó hátfájás kezdett gyötörni,és annyira fájt a torkom,hogy még a sört is a mikróban kellett melegíteni,hogy bele tudjak kortyolni...:)Na,ennek már fele sem tréfa,talán mégiscsak keresnem kellene egy szakembert,aki ellátna tanácsokkal egészségem érdekében-gondoltam-de rögtön meg is vígasztaltam magam.Fölösleges orvoshoz menni,hiszen ott az ember "mindenfélét összeszed".Hasonló gondolatokkal néztem elébe az elkövetkezendő éjszakáknak,mikor is az egyik reggel ijesztően magas lázzal ébredtem fel.Belegondolva az elmúlt hetek tömegkommunikációs eszközeiből áramló hírekre az influenzát illetően,elkezdtem számot vetni eddigi életemmel,és a takaró alatt vacogva vártam a sors rendeltetését,mikor hirtelen Laura elkezdett ugrálni a hátamon,Márti és Mózes elkezdte a konyhában a szokásos reggeli "eszmecserét",miközben Henrik felhívott,és megkérdezte mellette állnék-e,ha ma "véletlen" nem menne be a suliba.Közben András már ott állt az ágy mellett egy nagy adag lázcsillapítóval,de már nem volt rá szükség...
Hirtelen meggyógyultam...volt más választásom???
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.