Ma megtörtént a végleges beíratkozás a zeneiskolába.Vagyis inkább ott kezdeném,hogy tegnap csodálatos zenei élményben lehetett részünk az évnyitón,és nagyon büszke voltam Laurára,aki tátott szájjal és füllel hallgatta végig a közel másfél órás műsort.Persze rögtön elképzeltem őt majdan a színpadon hegedűvel a kezében...
De lépjünk előre a mai napra,ami mellesleg igen hosszúra nyúlt,de erről majd később...Szóval délután elindultunk az iskolába,hogy megismerjük Márti klarinét-,Mózes zongoratanárát.Miután Mózesnek sikerült kiválasztani az időpontot és megmutatta a tanárnő a kottát,amire szüksége van,különös érzésem támadt:Milyen jó így kívülről figyelni az eseményeket teljes "inkognitóban"...A klarinétóra "megtalálásáról" egy "harrypotter"-történet jutott eszünkbe,de ez majd a jövőben "A kitört ceruza hegye" címen egy külön történetet képez majd.Az események közben Mózes megszomjazott,de mivel a madártejet mandarinitalnak olvasta,még szomjasabb lett,így gyorsan távoztunk.Utána elmentünk Lauráért az óvodába,és nagyon örültünk a dicséretnek,miszerint "minden óvónő ilyen gyereket szeretne"/mégis csak az én lányom/.
Annyi történt még,hogy Laurát elvittük Kunszentmártonba,mert már hiányolták a nagyszülők.Visszafelé lementünk a Körös-partra,ahol is régi szép emlékek jutottak eszembe,de mivel hosszú volt az út,nem volt más választásom,mint eltűnni a fák között a bokorban...és talán senki nem volt a közelben...és nem leszek a "volt kunszenti celebmami":):):)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.