Keresem a rég lehullott lombokat
levedlett fatörzseket
és a lekaszált pázsit elmúlt illatát.
Keresem a megáradt folyó
visszahúzódó oszló
terjedését a koranyári levegőben.
Keresem a porladó hópelyhek
kristályos csillogását
a fenyők konok büszkeségében.
Keresem a virágba borult
kertek illatát
a földízű éjszakák emlékében.
Keresem magam
megtagadt szívedben...
Eszembe jutott egy régi "történet",lehettem olyan tizenhét éves.Ott kezdeném,hogy annak idején a szokásos szűk farmerban jártunk,aminek a zsebében "kabalából" mindíg magammal hordtam egy kvarcóraelemet,amit az utcán találtam.Egyik barátnőm nővére orvos mellett dolgozott és szerzett nekünk fogamzásgátló-recepteket.Úgy gondoltuk néhány barátnőmmel,itt az ideje,hogy kipróbáljuk,és mindjárt ki is váltottuk a recepteket.Este otthon kibontottam az első szemet,és becsúsztattam a zsebembe-a kvarcóraelem mellé-,hogy ne vegyék észre,és kiosontam a konyhába egy pohár vízért.Megkönnyebbülve lenyeltem,és bementem a szobámba aludni.Másnap az iskolában dolgozatot írtunk,és szokásomhoz híven megkerestem zsebemben az elemet,hogy szerencsét hozzon.Kissé meglepődtem,mert kisebbnek tűnt,és miután elővettem,egy tablettát szorongattam a kezemben.Döbbenten vettem tudomásul,hogy előző este a kvarcóraelemet nyeltem le...:-)
...jutott eszembe,mint általában,mikor "rám gondolok"...
Holnap megyek K.mártonba,csak én nem zászlóval,hanem bottal...
Ez a konok világ,nem az én világom.
Nem találom benne életem,halálom,
Nem találom benne régi szeretőmet,
Könnyeim hullatom a múló időnek.
Mikor nap felkel,felhő takarja el,
Ahogy a szívemet bánat emészti fel.
Ringatna az álom,de még nem találom
Párnád mellett párnám,hová fejem hajtom...
A szoknyáról csak annyit,hogy fel szerettem volna tenni néhány függönyt,de itt fele akkora ablakok vannak,és ketté kellett vágnom a függönyöket.Ölembe vettem az elsőt és egy nagy ollóval elkezdtem vágni.Miután végeztem,felálltam,hogy megnézzem sikerült-e pont a közepén,mikor megláttam,hogy a rajtam lévő szoknyát is sikerült levágni magamról...erről ennyit,és most jöhet a vers,amit most találtam-persze a szoknyához már semmi köze:-)
Tudod,elbúcsúzom...
Tudod félek,hogy halkulnak
az évek,és visszaférkőzöm
önnön-múlt magamba,
És tudod attól félek még,
hogy nem rejtőzöm mélyen
gondolataimba.
Tudod,félek még attól is,
hogy szavaim más értelmet zengenek,
és a szerelem kapuján bezörgetni
nem merek.
Tudod,a fények mély kék-zölden
hullanak ma rám,
s az ébredés nem cipel át
a létezés ajtaján.
De azt is tudnod kell még,
nem keresek már elmúlt
napokat,és
halványabban színezem a szivárványokat.
Tudod,elbúcsúzom tőled,
s merev szög-hajadtól,
elengedem kezed és búcsúzom
karodtól fájdalmas ölelést
őrizek bordáim között,
elbúcsúzom most.
Tudod,elbúcsúzom Tőled.
Jól vagyok,csak elfáradtam.Nehéz mosni,főzni,takarítani,figyelni,nehogy baja essék valakinek,elintézni mindent úgy,hogy ne sírjak a fájdalomtól,és jókedvűen játszani,mesélni,Laurának énekelni,Mózesnek elmagyarázni,amit én sem értek,Mártit nevetésre készteteni,és Henrikkel megérteteni,hogy tanulni kell,bárhová sodródunk még...
...és sürgősen munkát találni,amit meg tudok csinálni...mindemellett:-)
Máskülönben szeretem "ittlétem".Remélem Henrik fiam is "majdcsak" hazatalál.Büszke vagyok magamra,hogy tudtam lépni,és egyre jobban barátkozom a protézis gondolatával.Szeretnék sokat sétálni Laurával,elmenni vele a játszótérre,szeretnék Mártival és Mózessel színházba menni és szeretném,ha Henrik is velünk jönne...
Máskülönben most még dolgoznom kell majd (egészen a "fehérlovas királyfi"-ig)-ami persze nem feltétlenül a fele királyságot,hanem "fele-lelket" és némi önfeláldozást is jelent.Az is lehet,hogy saját magam szeretném megvalósítani ami most még nehéznek tűnik...egy biztos nem akarok bottal menni,és.....láttam magam ma egy tükörben.Valakinek csak mondani kéne,hogy:szép vagy,jó vagy...így is...na meg a kisugárzás...hm...
...jó lenne...;-)
Miért költöztem el?-kérdezték néhányan.Valamikor eljön egy érzés,mikor már sok hasonló érzés után úgy érezzük,a "rosszabb már nem lehet"-érzésen is túllépünk;avagy már mindegy,de mégsem,mert gyermekeid felnőhetnek másképpen is.
Mikor sztárolnak nagymama-korban lévő sokadik gyermekét szülő anyát,mert emellett még vezető beosztásban dolgozik...s mellette a városban élnek,szintén dolgozó,gyermekeiket egyedül vagy mozgássérültként nevelő anyák,akiknek hihetetlen erővel kell nap mint nap ugyanazt véghezvinni,mint az előbb említett kedves (művház) vezetőnek,aki egy jóhiszemű lassan már kerekesszékes emberkének,aki szerette volna kabátját letenni,hogy gyeremeke kezét fogni tudja,-csak ennyit mondott:EZ NEM RUHATÁR!Hát igen...Kedves Dóra...Te erre már nem is emlékszel...
Csak úgy röviden,meghogy valami "vidámat" is írjak...
Mikor megtaláltuk a nekünk megfelelő házat,ahol-bizonyára-pár évet eltölthetünk,várnunk kellett míg azt megtekinthetjük.Míg vártunk,bementünk egy -úgymond -kocsmába,ahol egyből az illemhely felé vettem az utat.Megkönnyebbülve visszatértem a pulthoz és elkezdtem kortyolgatni a kávét,mikor egy kedves törzsvendég megkopogtatta a hátam,és tapintatosan közölte,hogy az illemhely elhagyása után a szoknyám véletlen a derekamnál a harisnyámba gyűrtem és kínos lenne,ha így mennék ki az utcára.Na ennyit a bemutatkozásról,mert utólag kiderült,hogy a kocsma közvetlen a szomszéd házban működik...
Na igen,itt vagyok!Nem fogok másról írni,mint eddig,hiszen csak a hely változott,ahol élek....én maradtam,aki voltam...
Eléggé meggyötört a költözés.Bár van még mit "helyretenni",a csípőm eddig remekül viselte a megpróbáltatásokat.Közben azért kezd bennem tudatosulni a műtét elkerülhetetlensége...
Elöször is óvodát és iskolát próbáltam keresni,minél közelebb.A legszimpatikusabbnak egy katolikus iskola-óvoda tűnt,nem messze innen."Szeretettel várunk Mindenkit!"-mottóval hírdették az intézményt és én bátran felhívtam őket.Elmondtam mindent,hogy szeretném,ha egy helyre járna Mózes és Laura,meghogymozgássérültvagyok...stb.Azt a választ kaptam,hogy nincs hely...kész...ennyi.Felhívtam utána még néhány "vallástalan" iskolát,így sikerült a legközelebbi helyre kerülniük!Emberséggel és nem istenhittel.Laudetur Jesus Christus!
Ma este alszom utóljára itt ebben a házban úgy,hogy még minden a régi megszokott helyén és nem dobozokban és zsákokban hever szanaszét.Ma az is eszembe jutott,épp nyolc éve költöztem ide és pont decemberben.Nem tudom meddig maradok ott,ahová megyek és azt sem tudom visszajövök-e még,de emlékeimben megőrzöm és szívembe zárom az itt töltött éveket.Hiányzik ide néhány sor lezárásként,ezért utóljára kimegyek a kamrába és belemarkolok a versesdobozomba...ez hihetetlen!Több mint húsz évvel ezelőtt írt versem került elő.Ha nem is annyira jó vers,és nem is annyira aktuális,mégis való ide.Emlékszem,annak idején egy szonáta ihlette...és persze a búcsúzás.
Le adieux
Szelíd pillantással elbúcsúzom Tőled Utolsó hit-erőt rejtettem el Benned Szeretettel bíztam és bízva szerettem Napjaim oldását közöttünk kerestem
Hártyaként lebegett választás a múlthoz Szükség-akarattal simultam hajadhoz Vesztett-közelséggel távolodat hívtam Közel-távozásod magamban ringattam
Pihés puha vággyal kutattam az ágyad Konok kacagással nézek most utánad Élettelen halmaz lebeg csak előttem Szilárd lételemként maradsz meg jövőmben
-látod,alkudozom,verekszem a múltban nesztelen rejtőző gondolataimmal, őrülök,hogy voltál,tudtam elmúlásod, követtem létünkért minden hazugságot-
Halvány az éjszaka rámköszönt a reggel Sápadt ébredésben ringó szenvedéssel Vigaszt küld az alkony laza szendergéssel Százszor visszatérő sápadt ébredéssel
Szelíd pillantással elbúcsúzom Tőled Hattyúk mosolyával bicegek Előtted Édes érzelmekben táruljon szerelmed Elveszett álmodás takarja két szemed
Na nem a "másvilágra",hanem innen el.Mellesleg a konyhában ülünk Mártival és Mózessel.Szerencsére Mózes osztályfőnöke nem olvassa a blogot,így nem tudja,hogy még nem alszik.
Szóval elköltözünk.Itt már nincs jövő.Meg hát kell egy kis változatosság,és persze egy kis adrenalin.Talán húsz évvel ezelőtt kellett volna,de még mindig jobb most,mint húsz év múlva.Valószínű,hogy a következő bejegyzés már valóban a költözésről szól...
Valahol...
Ez a vers címe,ami rögtön következik,csak előtte szeretném még elmondani,hogy a macska belefeküdt a "versesdobozomba".Na nem mintha /leendő/ költői pályafutásom szerette volna egyengetni egy-két ihlettel,viszont mikor bátran belenyúltam a dobozba,kiugrott és lidércként suhant el fejem mellet.Hirtelen erős szívdobogás kapott el-nem beszélve arról,hogy mindez épp az éjszaka közepén történt-viszont örültem a versnek,ami épp a kezembe akadt:
Valahol
a
végtelen
végeken
túl
hol
már
nem
túr
a
kurtafarkú
malac
sem
ott
van
ez
a
színarannyal
kárhozott
bilincsbezártszerelem
A mai napba már csak annyi fér bele,hogy hírt adjak magamról!(Na persze akit érdekel...)Hozzátenném:gyakran az emberrel pont a családja bánik "mostohán".Hááát köszönöm jól vagyok.Mióta megtudtam,hogy rosszabb már nem lehet,bot nélkül is "elmerészkedek"...néha túl messzire is...:-) A lényeg,hogy nem adom fel...bárki is próbálná elhitetni velem...
Ha volna testvérem,itt ülne most mellettem,és vígasztalna,mert érezné,hogy szomorú vagyok és a félek a fájdalomtól,az emlékektől és a bizonytalanságtól.Ha volna testvérem,tudná,hogy mindketten ugyanolyan eséllyel születtünk és indultunk.Tudná,hogy nekem nem sikerült elindulnom,és menni is nehéz.Ha volna testvérem,itt ülne most mellettem,látná a könnyeimet és felitatná azokat.
Ha volna testvérem,ott ülnék mellette,vígasztalnám és letörölném a könnyeit,mert beteg,szomorú és fél...
Kedvem sem volt elindulni ma reggel.Az éjszaka,a szokásos fájdalmaktól eltekinve,viszonylag jól telt.A WC szellőzőjén viszont már hajnalban hallottam az esőcseppek kopogását,és közben eszembe jutott a forró nyári levegő,a déli szélben ringatózó falevelek,és a napégette járda a ház előtt.Annyira szerettem volna belesűllyedni ebbe forróságba,de sajnos még egy bódító fürdőt sem tudok venni,mert nem tudok beleülni a fürdőkádba.Na igen,a lábam...
Mégis elindultam,volt némi elintéznivalóm.Néhány métert megtéve először is Sz.F.-cel futottam össze a Z.iskola előtt.Ö volt,aki úgymond "elintézte",hogy soha többé ne tudjak dolgozni,és ezáltal nemhogy a megélhetésünk,de szinte mindenünk elveszett.Majd P.G.-t láttam kisétálni mérföldes lépteivel egy múzeum ajtaján,fejébe nyomva egy ócska,barna,simlis sapkával.Őt "egész véletlen" annó a férjem mellett találtam egy üres pálinkás üveggel,és rettenetesen sérelmezte,hogyan merek szemrehányást tenni,hiszen ő mégis csak egy múzeológus.Érdekes mindketten ugyanazon városban laknak,csak gondolom ott már néhányszor előszeretettel űzték eme tevékenységüket,így hát időnként kénytelenek "odébbállni".Hm.Közben eszembe jutott Gy.J.rágcsálóra emlékeztető arca és B.I.hiányzó gerince,és ezéltal betelt a lista.Jaaaa:V.I.ügyészúr mellet majdnem kihagytam R.Z. és H.L. túlbuzgó őreit a rendnek,kik készenállnak teóriákat felállítani az előbbrejutás érdekében.
Ezt is le kellett írnom,mégha bitóra jutok is.Bár inkább vádoljanak boszorkánysággal...:-):-):-)
Csütörtökön voltam egy orvosnál,aki mikor maglátta a röntgenem,csak annyit mondott,hihetetlen,hogy még tudok járni és elviselem a fájdalmakat.Ha tudná,mindez elenyésző ahhoz képest,hogy hamarosan úgymond nincstelen leszek/minden igyekezetem ellenére/és az ehhez társuló depresszív életérzés miatt.Két helyen lehetne "megpróbálni" protézist beültetni,Pécs vagy Bpest.Dühös vagyok...,hogy kire?Mielőtt betolnak a műtőbe kiderül...
Megint felébredtem az éjszaka közepén.Először megkerestem a macskát/álmaim hiába kerestem volna/,majd elővadásztam a kamrából a "versesdobozom".Belemarkoltam és találomra kiválasztottam néhány régi írást,ami talán még nem is annyira idejemúlt.Közben azon gondolkodtam,milyen jó,hogy van miben válogatni.Nem is tudom mi táplálna jelenlegi szürke és elfojtott életemben...
Lassan rám ül az éjszaka,
nincs már hová mennem tovább.
A villanyt leoltottad,alszol,
én ébren őrzöm az éjszakát.
Hol halkan,hol hangosan
sziszegnek az éji csendek-
Mióta vártam a pillanatra,
mióta vártam,hogy előbb pihenj meg.
Mozgolódsz,mert zavarnak az álmok.
Kis elefánt oroszlánbőgése,
s a hajnali szívdobogások
elbújnak a fikuszok tövébe.
Bár örökké tartana kezében,
s elringatna mindíg ez az álom-
Azt hiszem az ébredés küszöbén
ölelésed soha nem találom.
Vagy egy másik:
Már csak emlékezem
Már csak emlékezem,
mikor vártalak
így
csütörtökön
ágyamba bújva
vagy
ültem a konvektor mellet
s eltúloztam
szívfájdalmam.
Már csak emlékezem,
mikor indultam eléd
a
vonat érkezett
festett barna hajam
tobzódott
a szélben
s nem fájt
a hideg
a vonatkerékkattogásban.
Már csak emlékezem,
mikor szerelmet képzeltem
a vonszolásban
nyárban
életelemem volt
az értelme elmúlt-
Téged nagyon szerettelek.
Ica néni úgy került a képbe most,hogy meghalt szegény.Anyu szerint 96 éves volt,de lehet hogy több.Holnap megyünk a temetésére Békásmegyerre.Anyu beszélt vele még néhány hete telefonon,mikor már nem tudott felkelni,és Ő megkérdezte:Hogy van Kriszti és hogy van a lába?Ezt a mondatot életem végéig megőrzöm...Ja,azt nem mondtam,egy távoli rokonról van szó.Egyszer nyaraltunk Nála,még a gyerekkori műtétek előtt.Három éves voltam,és rengeteg emlékem maradt.Mintha egy buborékban lettem volna.Emlékszem,felmentünk a Gellért-hegyre,bár engem inkább ölben vittek.Nagymamám annyi idős volt,mint és leszek néhány év múlva./Hihetetlen:-)/Mégis úgy emlékszem rá,mintha olyan lett volna,mint most.Emlékszem meg egy akváriumra tele halakkal,Ica néni épp eteti őket.Egyik ejszaka iszonyatos vihar támadt,de nem féltem,mert anyu mellett aludtam.Sok-sok repülőzúgás is volt,de attól sem féltem.Tulajdonképpen ennyi,amire emlékezem,és hogy Ica néni mindíg jókedvűnek mutatkozott és humorérzékben sem volt hiánya.Mindíg így emlékezem Rá...:-)
Valaki megjegyezte,hogy túl sokat írok arról,mennyire fáj a lábam és milyen sokat szenvedek.Szerintem azért némi humor is szorult belém,máskülönben már rég megsértődhettem volna.Bár abban igaza volt,hogy valaki ezt még javára fordíthatja,de ez egy másik történet.Na,de miről írhatnék?!Mondjuk arról,hogy nem szeretek ebben a városban élni,mert nap mint nap el kell mennem emberek mellett,akik mindent elkövettek,hogy nekem minél rosszabb legyen.Ez mindíg eszembe jut,pedig nem is akarok írni róla.Vagy írhatnék arról,hogy nem szeretem a zsemlét,mert páncél veszi körül.Vagy arról,hogy eladtam a telefonom,mert nem volt elég pénzem,de a zongorám is eladó,mert nincs elég lelki erőm...hát beszélhetnék bizar dolgokról is,de még a laptopnak is füle van;-)
Felébredtem,és nem is tudok tovább aludni.A "melengetett kígyóra" gondolok mindíg.Na nem baj.R. Zsuzsa gondolata vígasztal:"megbántani néhány másodperc is elég..."
Közben találtam egy rövidke verset,kíváncsi vagyok Mártinak milyen színű...végül is nem hiába írtam egyszer réges-rég,hogy Ő a színekből született...pedig akkor még még nem is tudtam...
SZERETLEK~
hatalmas hegyormok
tükröznek szemedben
SZERETLEK~
puha zöld pázsiton
lépkedek lelkedben
SZERETLEK
eleven húsodba
sűllyednék szívesen
SZERETLEK
soha még ennyire
senkit sem szerettem
...képzeld,már megint "kígyót melengettem keblemen",ezért most:
Gyökre emelem a szimmetriahányadosom
s ha a kék még ma is zöldül
és a narancsban még él
a gombnyomás
akkor
végleg elmerülök
a villanykörteragyogásban
és már
nem kívánok alkut a galakszisban
csak egyszerűen
mégis
elveszek
mert nem ér a Föld
bolygókat
nélküled
;-)
Régen írtam,és most hirtelen szeretnék mindent leírni.Szóval először is szünet van az óvodában,és Laura így nem alszik napközben.Tehát most "nyugi" van.Voltunk ma arborétumban,nagyon vágytam már a fák között sétálni az avarban és hunyorogni a fák lombjai között beszűrődő fényben.Simogattam a fatörzseket,cirógattam a leveleket és lábaimmal tapogattam a gyökereket.Laura szaladgált a tisztáson és szerettem a délutánt...
...ja és van macskánk.Nem lenne vele semmi baj,csak épp az éjszaka közepén támad kedve ugrálni rajtunk.Újabb ok a "nemalvásra",de legalább szórakoztató.Erről jut eszembe,nem ártana beszerezni néhány hajnalban ébredő kanári madarat,biztos ami biztos...
Látod-
a hattyúnak nem hiába mondták,
hogy ő a legcsúnyább a világon...
Most lelked lebeg lelkemen,
és az éjszaka megint itt hagyott.
Szívem,mint szú ette ócska fagott,
aggódva várja a holnapot.
Ma "sikeresen sikerült" éjjeli fél kettőkor felébrednem.A többi nagyjából ugyanúgy zajlik,mint tegnap,a változás csak annyi,hogy egy légy is csatlakozott a miliőbe.Valamint a Nel,a kutya felköltözött a padlásra,és folyamatosan vágtázik és ugat az ágyam fölött.Na,és még csodálkozok,hogy nem tudok aludni...
...mellesleg az éjszakával csak az a bajom,hogy felettébb sötét van...
Szóval ez már tarthatatlan.Minden éjszaka ébren vagyok,azután meg másnap "teljesen nem vagyok képben".Az éjszaka alvásra való,én meg "tök egyedül" lézengek a lakásban.Olyan jó lenne,ha lenne itt valaki mellettem és vígasztalna,vagy egyszerűen csak beszélgetnénk az éjszaka közepén.Egyedül a rádióból szűrődő zene járja át a konyhát nosztalgikusan.Vagyis nem vagyok teljesen egyedül,a szekrény mögött lakik egy egér,néha hallom a motozását,a múltkor előjött és elkezdett rágcsálni egy ropit az asztalon.Egyáltalán nem zavarta,hogy én is itt vagyok...
Egy biztos.Ki kell törnöm mostani életemből,mert ez nem én vagyok...esetleg csak ilyenkor...az éjszaka közepén...egyedül...(az egeremmel:-)
