Ma este alszom utóljára itt ebben a házban úgy,hogy még minden a régi megszokott helyén és nem dobozokban és zsákokban hever szanaszét.Ma az is eszembe jutott,épp nyolc éve költöztem ide és pont decemberben.Nem tudom meddig maradok ott,ahová megyek és azt sem tudom visszajövök-e még,de emlékeimben megőrzöm és szívembe zárom az itt töltött éveket.Hiányzik ide néhány sor lezárásként,ezért utóljára kimegyek a kamrába és belemarkolok a versesdobozomba...ez hihetetlen!Több mint húsz évvel ezelőtt írt versem került elő.Ha nem is annyira jó vers,és nem is annyira aktuális,mégis való ide.Emlékszem,annak idején egy szonáta ihlette...és persze a búcsúzás.

Le adieux

Szelíd pillantással elbúcsúzom Tőled                                                                          Utolsó hit-erőt rejtettem el Benned                                                                           Szeretettel bíztam és bízva szerettem                                                                       Napjaim oldását közöttünk kerestem

Hártyaként lebegett választás a múlthoz                                                             Szükség-akarattal simultam hajadhoz                                                                        Vesztett-közelséggel távolodat hívtam                                                                      Közel-távozásod magamban ringattam

Pihés puha vággyal kutattam az ágyad                                                                      Konok kacagással nézek most utánad                                                                        Élettelen halmaz lebeg csak előttem                                                                          Szilárd lételemként maradsz meg jövőmben

-látod,alkudozom,verekszem a múltban                                                                      nesztelen rejtőző gondolataimmal,                                                                          őrülök,hogy voltál,tudtam elmúlásod,                                                                         követtem létünkért minden hazugságot-

Halvány az éjszaka rámköszönt a reggel                                                                    Sápadt ébredésben ringó szenvedéssel                                                                      Vigaszt küld az alkony laza szendergéssel                                                                  Százszor visszatérő sápadt ébredéssel

Szelíd pillantással elbúcsúzom Tőled                                                                          Hattyúk mosolyával bicegek Előtted                                                                          Édes érzelmekben táruljon szerelmed                                                                         Elveszett álmodás takarja két szemed