Miért költöztem el?-kérdezték néhányan.Valamikor eljön egy érzés,mikor már sok hasonló érzés után úgy érezzük,a "rosszabb már nem lehet"-érzésen is túllépünk;avagy már mindegy,de mégsem,mert gyermekeid felnőhetnek másképpen is.
Mikor sztárolnak nagymama-korban lévő sokadik gyermekét szülő anyát,mert emellett még vezető beosztásban dolgozik...s mellette a városban élnek,szintén dolgozó,gyermekeiket egyedül vagy mozgássérültként nevelő anyák,akiknek hihetetlen erővel kell nap mint nap ugyanazt véghezvinni,mint az előbb említett kedves (művház) vezetőnek,aki egy jóhiszemű lassan már kerekesszékes emberkének,aki szerette volna kabátját letenni,hogy gyeremeke kezét fogni tudja,-csak ennyit mondott:EZ NEM RUHATÁR!Hát igen...Kedves Dóra...Te erre már nem is emlékszel...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.