Keresem a rég lehullott lombokat
levedlett fatörzseket
és a lekaszált pázsit elmúlt illatát.
Keresem a megáradt folyó
visszahúzódó oszló
terjedését a koranyári levegőben.
Keresem a porladó hópelyhek
kristályos csillogását
a fenyők konok büszkeségében.
Keresem a virágba borult
kertek illatát
a földízű éjszakák emlékében.
Keresem magam
megtagadt szívedben...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.