Na igen,itt vagyok!Nem fogok másról írni,mint eddig,hiszen csak a hely változott,ahol élek....én maradtam,aki voltam...

Eléggé meggyötört a költözés.Bár van még mit "helyretenni",a csípőm eddig remekül viselte a megpróbáltatásokat.Közben azért kezd bennem tudatosulni a műtét elkerülhetetlensége...

Elöször is óvodát és iskolát próbáltam keresni,minél közelebb.A legszimpatikusabbnak egy katolikus iskola-óvoda tűnt,nem messze innen."Szeretettel várunk Mindenkit!"-mottóval hírdették az intézményt és én bátran felhívtam őket.Elmondtam mindent,hogy szeretném,ha egy helyre járna Mózes és Laura,meghogymozgássérültvagyok...stb.Azt a választ kaptam,hogy nincs hely...kész...ennyi.Felhívtam utána még néhány "vallástalan" iskolát,így sikerült a legközelebbi helyre kerülniük!Emberséggel és nem istenhittel.Laudetur Jesus Christus!