Felébredtem,és nem is tudok tovább aludni.A "melengetett kígyóra" gondolok mindíg.Na nem baj.R. Zsuzsa gondolata vígasztal:"megbántani néhány másodperc is elég..."
Közben találtam egy rövidke verset,kíváncsi vagyok Mártinak milyen színű...végül is nem hiába írtam egyszer réges-rég,hogy Ő a színekből született...pedig akkor még még nem is tudtam...
SZERETLEK~
hatalmas hegyormok
tükröznek szemedben
SZERETLEK~
puha zöld pázsiton
lépkedek lelkedben
SZERETLEK
eleven húsodba
sűllyednék szívesen
SZERETLEK
soha még ennyire
senkit sem szerettem
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
dual-lélek 2008.10.29. 23:08:11
Hogy a türelem rengeteg gyakorlást igényel.
Hogy vannak emberek, akik szeretnek bennünket, de egyszerűen nem tudják, hogyan mutassák ki. Hogy olykor az, akire azt hinnéd, hogy megadja neked a kegyelemdöfést, ha már a földön fekszel, egyike azon keveseknek, akik segíteni fognak neked felállni. Hogy csak azért mert valaki nem úgy szeret téged, ahogyan te szeretnéd, ez nem azt jelenti, hogy nem szeret téged teljes szívével.
Hogy sosem szabad azt mondani egy kisgyermeknek, hogy az álmok balgaságok: tragédia lenne, ha ezt elhinné.
Hogy nem mindig elég, ha megbocsát nekünk valaki. Az esetek többségében te vagy, akinek meg kell bocsátani magadnak. Hogy nem számít, hány szilánkra tört a szíved: a világ nem áll meg, hogy megvárja, míg összeragasztod.” (Paulo Coelho)
vendetta 2008.10.30. 18:32:47