Megint felébredtem az éjszaka közepén.Először megkerestem a macskát/álmaim hiába kerestem volna/,majd elővadásztam a kamrából a "versesdobozom".Belemarkoltam és találomra kiválasztottam néhány régi írást,ami talán még nem is annyira idejemúlt.Közben azon gondolkodtam,milyen jó,hogy van miben válogatni.Nem is tudom mi táplálna jelenlegi szürke és elfojtott életemben...
Lassan rám ül az éjszaka,
nincs már hová mennem tovább.
A villanyt leoltottad,alszol,
én ébren őrzöm az éjszakát.
Hol halkan,hol hangosan
sziszegnek az éji csendek-
Mióta vártam a pillanatra,
mióta vártam,hogy előbb pihenj meg.
Mozgolódsz,mert zavarnak az álmok.
Kis elefánt oroszlánbőgése,
s a hajnali szívdobogások
elbújnak a fikuszok tövébe.
Bár örökké tartana kezében,
s elringatna mindíg ez az álom-
Azt hiszem az ébredés küszöbén
ölelésed soha nem találom.
Vagy egy másik:
Már csak emlékezem
Már csak emlékezem,
mikor vártalak
így
csütörtökön
ágyamba bújva
vagy
ültem a konvektor mellet
s eltúloztam
szívfájdalmam.
Már csak emlékezem,
mikor indultam eléd
a
vonat érkezett
festett barna hajam
tobzódott
a szélben
s nem fájt
a hideg
a vonatkerékkattogásban.
Már csak emlékezem,
mikor szerelmet képzeltem
a vonszolásban
nyárban
életelemem volt
az értelme elmúlt-
Téged nagyon szerettelek.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.