A szoknyáról csak annyit,hogy fel szerettem volna tenni néhány függönyt,de itt fele akkora ablakok vannak,és ketté kellett vágnom a függönyöket.Ölembe vettem az elsőt és egy nagy ollóval elkezdtem vágni.Miután végeztem,felálltam,hogy megnézzem sikerült-e pont a közepén,mikor megláttam,hogy a rajtam lévő szoknyát is sikerült levágni magamról...erről ennyit,és most jöhet a vers,amit most találtam-persze a szoknyához már semmi köze:-)

       Tudod,elbúcsúzom...

Tudod félek,hogy halkulnak

az évek,és visszaférkőzöm

önnön-múlt magamba,

És tudod attól félek még,

hogy nem rejtőzöm mélyen

gondolataimba.

Tudod,félek még attól is,

hogy szavaim más értelmet zengenek,

és a szerelem kapuján bezörgetni

nem merek.

Tudod,a fények mély kék-zölden

hullanak ma rám,

s az ébredés nem cipel át

a létezés ajtaján.

De azt is tudnod kell még,

nem keresek már elmúlt

napokat,és

halványabban színezem a szivárványokat.

Tudod,elbúcsúzom tőled,

s merev szög-hajadtól,

elengedem kezed és búcsúzom

karodtól fájdalmas ölelést

őrizek bordáim között,

elbúcsúzom most.

Tudod,elbúcsúzom Tőled.