Nagyon sok esemény történt az elmúlt egy hónapban,de erről majd később írok,mert elhatároztuk Mártival,hogy ketten írunk most egy verset,mert lassan vége a nyárnak...
Most először kitaláljuk a címét.
-Szerinted?-kérdem én.
-Valami,ami azt improvizálja,hogy,lassan vége a nyárnak.-mondja Márti.
-De mégis...?
-Átrakhatnánk egy másik időpontra a versírást?...és elmegy aludni.Sajnos.
Tehát vagy én írok,vagy "versetlenül" marad a bejegyzés.
Úgy tűnik,mégiscsak összeszedem magam,és ha nem tör rám az ihlet-ami nem csoda a mai lerótt kilóméterekhez képest-a verses-dobozomban leszek kénytelen keresgélni.
De mégiscsak jön Márti...
Nahát..."laurásat" kezd játszani és kakaót kér./pedig nem is szereti/...és lefekszik Laura ágyába.
Na de térjünk vissza a vershez.Keresem.Benyúlok a dobozba,és a legelső írást a monitorra vetítem,ami a kezembe kerül.
"A lebukó napkorong nem más,
mint egy jól méretezett lapított narancs"
Hát..azt hiszem mégegyszer megpróbálom,mert ez túl rövid.
"Minden szó írott,
csak az nem szeretlek
ha én mondom
és én írom le.
Érzem azt is,
hogy én tényleg
és én valóban.
Mégis leírom,
hogy tudd,
ha netalán
mégis kételkednél
és el sem hinnéd,
ez a legszebb
vers,
mert Hozzád szól,
Téged illet,
s talán csak ez
marad
egyszer Neked,
hogy
SZERETLEK
/most írtam...Neked:-)/
Holnaptól tényleg "ügyelek" a blogra,és leírom hogyan töltöttünk el négy napot Révfülöpön,hogyan sikerült mindent elrontanom a házban,hogyan fogyókúráztam és mégis felszedtem pár kilót,valamint miért is lett véletlen Laurából Paula...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.