Nem derít jókedvre már semmi sem
csak elázott papírzsebkendőt morzsolok
tenyeremben.
Hol vagy?
és hol vagyok én
mikor egy átizzadt nap után
nem ülsz az ágyam szélén
és ébredés után
nem fogod meg kezem.
Miért nem vagy most itt velem?
Nem hiszek már tétova szavaknak
és átvirrasztott éjszakán ígért mámoros
álmoknak.
Csend van.
Nem szólalok én sem.
Fáj,ahogy meztelen talpam
elsűllyed a konyha felmosott kövében
és fázok.
Még nem tudhatom
vajon rádtalálok?
Vagy csak a csend marad velem
és mégis nélküled múlik el az életem...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.