A nyárból már csak egy ősz-foszlány
maradt és
nem tudom mit hoz a tavasz
Vajon velem maradsz
és szerethetlek Téged
mint mézet a méhek
s virágnedvet a darazsak?
Meddig őrizhetem tested illatát
párnámon és borogatod majd hűvös kezeiddel
homlokom
ha rámtör a lázálom?
Bár kúszhatnék Veled
életed fonalán végig és
érezhetném minden pillanatát-
Együtt ébrednénk bíbor hajnalokon és
kívánnánk este jó éjszakát!
A csendben csak a neon ciripel és
csak néhány félbetört maghéj
az asztalon.
Óh,mennyire szeretlek!
Lassan egy könnycsepp
gördül le arcomon-
elázott foltot őriz örökre a papíron...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.