Van mit "kutatni",szóval munka van.Kell még hozzá lelkierő,faarc és strapabíró láb.Mindez tegnap még nagyjából összejött,ma már kevésbé.Míg tegnap sorra összejöttek a kérdőívek,ma teljesen kudarcott vallottam.Egy közeli faluban kell a leírás szerint elindulni és minden harmadik házba becsöngetni a sikeres kérdezés érdekében.Tegnap sütött a nap és bot nélkül tudtam járni.Talán még lelkesedésem is volt...éjszaka viszont megint fájdalom,mint még soha.Mozdulni sem tudtam,egy milliméternyi mozdulat is olyan erővel hasított belém,mintha eleven húsomon keresztül fűrészelnék hosszában ketté a csontomat.Egy nagy adag fájdalomcsillapító végül álomba szenderített,és elég jól ébredtem.Gyógytorna után elindultam dolgozni.Két utcán vánszorogtam végig,de mindenki visszautasított.A legutolsó próbálkozásnál szememre hányták,ha tudnám mennyi problémájuk van/!!!/,biztosan nem jutna eszembe háborgatni őket,mikor is minden szabályt félretéve kinyilvánítottam véleményem,és mindezek után kénytelen voltam mielőbb elhagyni a helyszínt.Mivel az éjszakai fájdalomcsillapító már erőteljesen veszített erejéből nagyon össze kellett szedni magam a mielőbbi távozás érdekében...
...holnap újra elindulok,remélem süt majd a nap...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.