Hát igen.Nehéz tovább írnom úgy,hogy Te már nem olvasod.Te aki minden bejegyzés és minden vers után elmondtad véleményed,bátorítottál,és közben nem vettem észre,hogy Téged kellett volna vígasztalni,bár Te ezt nem akartad.Nehéz nélküled,hiszen minden lejegyzett mondatban ott voltál mellettem a másik oldalon...és most is ott vagy.Hiszen látlak,hallom a hangod,látom művészien festett szemeid és hajkoronád,melyben egy kósza hajszál sem rakoncátlanodik.
Csakhogy hiába várlak korán reggel,hogy elmond a véleményed elsőként...egy megfakult fényképet őrzök,amit egyszer majd elviszek Hozzád...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.