Olyan vagyok,mint egy ajtó
Nem rezdülök,nem mozdulok
Szívem is nehéz,mint a kő
Márvánnyal fedett temető.
Olyan vagyok,mint a tenger
Hullámzok a végtelennel
Csendemet,ha csónak bántja
Elmerül szelíd világba.
Olyan vagyok,mint az erdő
Kusza indákkal tekergő
Gyökeremmel földhözragadt
Ágaimmal megtalállak.
Olyan vagyok,mint a mező
Hegyet,folyót megidéző.
Ha a villám földre téved
Nem találhatsz menedéket.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.