Nincsenek már jelzők
a szavak mitsem érnek
csak összefolyó sorok
már nincs címe a versnek
órákba fonódnak
a száguldó percek
ha veled élhetem le
túl rövid az élet
bújnék szivárványba
hogy körbefonjon téged
vagy lennék a takaród
hogy melegítsem tested
lennék finom étel
pohár az asztalon
kezedben szalvéta
mi ajkadra tapadjon
leszek a testvéred
ha kezed megfoghatnám
tündér álmaidban
egy rémálom után
ha megsebzed magad
leszek majd oltalom
hogy érezdhesd végre
nincs többé fájdalom...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Olyan mint Te... 2009.05.11. 11:16:05