...nem sikerült befejeznem az előző bejegyzést,mivel Laura újabban alszik délutánonként az óvodában,ami természetesen együtt jár az itthoni kései elalvással.Mire eljutok a blogig,már alig várom,hogy az ágyig eljussak.Közben elhagytam valahol a verset is,de mivel jelenleg nincs kellő ihletem,kénytelen vagyok megkeresni.Tehát most várnom kell rám a saját blogomban,míg elindulok megkeresni...csak azt nem tudom,közben mit csináljak..talán addig elmeséljek egy másik történetet..?....de már meg is találtam,íme a vers:

      Nélküled nem csobog esővíz

      keserűvé válik a méz-íz

      Nélküled nem sarjad ki a fű

      szakadást nem ölt össze a tű

      Nélküled nem lobban fel a láng

      nem izzik parázsként a gyufán   

      Nélküled a kés is életlen

      csak sebeket ejt a kenyérben

                                                            Nélküled nem várok holnapot

                                                            nem gyúlnak az égen csillagok

                                                            Nélküled levegőt sem kapok

                                                            hajnalra nem jönnek nappalok

                                                            Nélküled az élet andalog

                                                            nem születnek többé dallamok

                                                            Nélküled már élni sem tudok

                                                            ha nem láthatom arcod-hát meghalok

...hogy ne váljunk el szomorúan:

                                     Csüng az ég a föld felett

                                     sarkában felhő nevet:-)

                                     felhő mögött elbújok

                                     ha keresel,ott vagyok;-)