Ülök a halnali félhomályban
Öledbe hajtamán már fejem
Szemed csillanását keresem csillagokban
Mégsem talál meg tekintetem
Nyitott könyvek között lépkedek
Magától rezdül a hintaszék
Ha karjaidban alszom majd el
Akkor lesz édes az ébredés
Lassan rámtalálnak éhező szúnyogok
Izzadt bőrömön táncolnak fénycsóvák
Egymásba folynak az apró vérnyomok
Istenem,mennyire várok rád
Ősz-éji illatot sodor a levegő
A folyófű bezárta kelyheit
Az éjszaka nekem ma temető
Miért nem lehetsz most velem itt...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
vendetta 2008.10.01. 23:43:46