Szóval egyszer meséltem egy kedves ismerősömnek,aki fodrász,hogy húsz év tanítás után elveszítettem az állásomat.Ő azt mondta,nagyon megért engem,mert ha tőle elvennék a munkáját,nem tudna mást csinálni,mert máshoz nem ért,erre tette fel az életét.Szerintem Ő igazán átélte a helyzetem.
Csak...egyszerűen már panaszkodni sincs kedvem...kéz nélkül nem lehet zongorázni,mint ahogy járni sem láb nélkül...kezem van,de gyűlölök bottal vagy járókerettel róni az utcákat.
Egész életem egy célra tettem fel.Megszeretteni a zenét,nem csak mechanikusan.Lélekkel is.A színpad volt az életem,együtt alkottunk a tanítványaimmal,együtt léptünk fel.Szerintem csináltunk néhány tőlünk telhető zseniális produkciót...és most itt ülök egy fotel mélyén letaszítva,erőt gyűjtve a holnapi "lábraállásra":-(
Mindig erről írok.Ígérem holnap kifejtem politikai hovatartozásom,de sajnos nincs:-0
Akkor holnap publikálok egy szép verset:-)a sok közül:-)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Trackbackek, pingbackek:
Trackback: dragoncell reviews 2017.10.16. 14:59:19
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.