A mai nap egy kicsit más volt mint a többi.Bár esett az eső,és a mai kérdőíveket eldugott tanyákon kellett kérdezni,mégis sajátos hangulatban telt az idő.A szürke felhők ma szinte beburkoltak,mint meleg takaró,és az esőcseppek úgy hullottak alá az égről mint megannyi hiányzó hangjegy a lelkembe.Szinte már alig vártam,mikor kell ismét kiszállnom az autóból,hogy ismét érezhessem a cseppek simogatását.Ma hazajönni is jólesett,/bár Mártival csak telefonon beszéltem,de egyre jobban érzi magát,és ez megnyugtatott/Henrik,Mózes és Laura kitöltötte az estét.Főztem,ettünk,beszéltünk...és éjszaka ölelő karokban aludtam el...bár mindíg így lenne...
...írtam néhány nappal ezelőtt...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.