Álom
Égő fáklya világít szemében
Haját,mint fák lombját
lehelletével fésüli a szél
Aranyágat tart kezében-
-úgy énekel anyám a tündérkert közepében.
Fehér ruhája lámpásként világít
s én elrejtőzöm hűvös szögletében
csodálom,ahogy szíve kannájából
öntözi az éj-virág szirmait.
Puha pázsiton lépdel anyám
Fűszálak kacagnak feléje,
kibújtat engem a fény árnyékából
s átemel a szivárvány kapuján.
Kövek mozdulnak a tó mélyében
Selymeit fonja illatos hínár
Vitorlát bont ladikjában a csend-
-tekintete ragyog a víz tükrében.
Hold-fátyolban táncol a hegy tetején
Szirének zengenek édes dallamot-
Vállára repülnek ezüst szárnyú azúr madarak
s égi mannát kérnek anyám tenyeréből.
Fölöttük kacagnak a huncut csillagok-
Kitárja gyémánt kapuját az ébredés
Álmaim szövi tovább a valóság
Kinyitom lassan szendergő szemem-
-megpillantom Anyám mosolyát.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.