Nem emlékszem,írtam-e már Neked levelet...

Azt mondtad ma nekem,mikor felhívtalak,hogy nem bírsz menni és fáj a lábad.Tudod,nekem már öt évesen is fájt,de Te ezt soha nem kérdezted meg.Mint parancsszóra kellett eltűrnöm mindent,és szenvedtem,hogy nem tudok megfelelni elvárásaidnak.Te már nem emlékszel,mikor kicsit rosszul gipszelték be a lábam,és a lábfejem befelé hajlott.Amikor levették a gipszet,persze úgy maradt, rosszul tanultam meg járni.Egyszer mentünk a munkahelyedre,és mindig rám szóltál,hogy "szépen menjek!"Nem tudhattad,mennyire fájt "szépen menni",és úgymond tarkón ütöttél,ha nem jól mentem.Nagyon fájt,hogy a nővéremmel miért bántok másként,soha nem felejtem el,mikor balett-órákra járt,és végig kellett néznem...Miért nem törődtél a lelkemmel,miért nem foltoztad be,hogy ne férhessen bele más?Emlékszem,mikor a mandulám vették ki,túlesve már a "tűzkeresztpróbán",akkor is bevittetek a kórházba,otthagytatok és fogalmatok sem volt róla,hogy a kétségbeeséstől belázasodtam,bevittek egy üres kórterembe és az egész kapcsolatom a külvilággal annyi volt,hogy naponta háromszor behoztak egy lázmérőt.Ott voltam teljesen egyedül egy hétig,majd mikor meglátogattál,egy történlemkönyvet szorongattál a kezedben,hogy azért ne felejtsek el tanulni!Miért kellet egyálltalán kivenni a mandulámat?Megszokásból,mert az volt a "divat"?Miért vetted el tőlem a gyermekkort?...és egyáltalán...hol voltál Te akkor,mikor ÉN kórházban voltam???