Szia Zsuzsa!
Nagyon jó érzés,hogy megosztjuk sorsunkat.Hihetetlen erőt ad az,hogy gondolunk egymásra.
Sokat küszködök nap mint nap,nem csak a fizikai fájdalom miatt,és hogy bottal kell járnom,meg nem tudok sorban állni,de "senkinemengedelőre".Sokkal mélyebbről fakadnak azok a sebek,amiket hús-vér-emberek okoztak.
...és ők azok,akik itt járnak közöttünk mit sem törődve másokkal,hazudva önmaguknak és gyermekeiknek,ál-értelmiségiként próbálnak "igazgatni" zeneiskolákat,múzeumokat,elvált férjeket fosztanak meg gyermekeiktől és anyákat próbálnak megalázni...
...érzéketlenek,önzőek,kegyetlenek...
Holnap már nem akarok rájuk gondolni,hm...köszönöm,hogy "meghallgattál"!
Kriszti
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.