Most legalább megtudtam,mikor feküdtem le tegnap.Nagyon "elfolyt az idő".Klónozottal ellentétben,én nem mernék már bevállalni egy átvirrasztott éjszakát!Bár lehet,hogy ezegyszer jobban jártam volna,mert háromszor olyan iszonyatos fájdalomra ébredtem,ami erősen a "ki sem bírom" határát súrolta.Utána rögtön eszembe jutott,egyáltalán hogyan fogok kérdezőbiztoskodni az elkövetkezőkben,mivel ha leülök,nem tudok felállni,mert ugyebár kiakad a csípőm,és mire nagynehezen "visszateszem" a helyére eltorzult arccal,már egy másik kérdőívet is rég lekérdezhettem volna:)Mégiscsak jobb lenne zongorát tanítani,mert akkor állhatok,ülhetek,és a művészetbe mégiscsak jobban belefér egy-egy fájdalomsikoly.
Na,de visszatérve,majd azt fogom mondani a közvéleménykutatás alatt,hogy "nicsak"hirtelen mi történt a lábammal.ilyen még sosem fordult elő...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.